Ada (szerbül ??? / Ada) Kelet-Bácska középső részén, a Tisza folyó jobb partján fekszik. Földrajzilag Bácskához tartozik, de az

Észak-Bánsági körzethez sorolták.

A község 1957 óta létezik ilyen formában, mivel ez év nyarán összevontak két községet Moholt és Adát. Ekkor indult meg magának Ada településnek a fejlődése olyannyira, hogy Jugoszlávia községei közt gazdaságilag első lett.
Az eredeti címert elhagyva, Mohol nagyközség címerét vették fel, átalakították és ezt használják ma is.

Lakossága

• 1948: 10.800
• 1953: 10.935
• 1961: 11.472
• 1971: 12.347
• 1981: 12.331
• 1910-ben 12.500 lakosából 10.459 magyar, 1.960 szerb volt.
• 1991-ben 12.078 lakosából 10.010 magyar, 1075 szerb, 640 jugo.
• 2002-ben10.547 lakosából 8744 magyar, 1106 szerb, 216 jugoszláv, 117 cigány, 43 horvát, 27 albán, 21 montenegrói volt

Nevének eredete

Neve a török ada (sziget) névből származik. Régi magyar neve Asszonyfalva volt. Az Ada elnevezés csak 1702-ben tűnik fel. A Temesi bánság 1723-ból származó térképén Ada-Hatta néven szerepel.

A mai név levéltárban föllelhető változatai:

• Ostrva
• Adda
• Osztrova
• Osztrova sen Ada

Története

A település létrejötte

A régészeti kutatások szerint ez a vidék már a csiszolt kőkorszakban lakott volt. Fellelhetők a rómaiak, hunok, avarok és szláv törzsek nyomai is. A IX. században a Pannon síkságon megjelentek a magyarok, és a területen és a XII. és XIV. század folyamán egész sor magyarlakta település jött létre (Asszonyfalva, Bánfalva, Peszér).

A rendelkezésünkre álló legrégibb ismert magyar származású adat, egy 1198-ból származó dokumentum, amelyben Asszonyfalva néven említik. Ez a település a tatárjáráskor teljesen elpusztult. Az 1440-es okmányok megint említést tesznek a faluról, ami bizonyítja újjáéledését. Egy 1522-es adójegyzékből megtudhatjuk, hogy Asszonyfalva az újjáéledést követően, a mai Ada város körül húzódhatott.
A XVII. század végére az Asszonyfalva elnevezés eltűnik, és helyébe az Ada név kerül. - A Tiszának annak idején nem volt állandó folyómedre, hanem több folyóágban folyt. A víz azonban egy dombot soha nem árasztott el. A nép sokszor menekült erre a szigetre a hódítók elől. Erről a szigetről az újonnan keletkezett települést is Szigetnek nevezték el.

A Tisza Adánál

Más elképzelés szerint a település elődje az 1694-ben alapított Petrina nevű falu volt, amely a mai Adától délre terült el. Ezt az 1699-ből származó térképek említik először. A XVIII. századra feltehetően igen nagy település lett, itt éltek valószínűleg a mai város őslakói.
Az őslakosokhoz, betelepülő szerbek csatlakoztak és a helység nevét Petrinacra változtatták, majd a XVIII. század végén Osztrovo végül Ada néven említik. - Adica, ahol ez a középkori település létesült valóban sziget volt és éppen ezért hadászati szempontból betölthette a határőr sánc feladatát.

1723-25. évi térképén a Tiszának a bácskai oldalán Ada-Hatta alakban szerepel. 1736-ban más okiratok is e kettős néven említik, mint határőri katonai sáncot, mely hatvankilenc határőrt tartozik kiállítani, pedig a vármegye panasza szerint 200 megadóztatható egyén lakik e helységben, melyhez Bánovcze, Csanadszki és Novoszeló nevű puszták is tartoznak.

A határőrvidék részeként

A XVII. század kezdetén létrehozták a katonai határőrvidéket, amelyhez Ada is hozzátartozott. Az osztrákok a határőrök toborzásánál elsősorban a helybéli szerb lakosokra támaszkodtak, de az 1690-ben Arsenije Černojević által e területekre települt szerbek is szép számban bekapcsolódtak a határőrök munkájába. Ezek a határőrök meglehetősen nagy előnyjogokat élveztek. A katonai határőrvidék első összeírásainak adataiból kiderül, hogy 1720-ban Osztrován 69 határőr és 11 özvegy élt.

1791-ben a határőrvidék felszámolása után, létrehozzák a tiszai koronakerületet, ami a határőrök előnyjogainak megnyirbálásával járt. Az elégedetlenség a határőröket e terület elhagyására késztette, sokan a mai Ukrajna területére költöztek. Hogy a határőrök tömeges kivándorlását megakadályozzák, a kamara kénytelen volt a határőrök számára bizonyos jogokat biztosítani. Ennek érdekében Mária Terézia felszabadította őket a különféle járadékok fizetése alól, kivételt csak a kincstárnak fizetendő adó képezett. Ennek ellenére mégis sokan elköltöztek, így munkaerő hiány jelentkezett ezért újabb betelepítésre került sor. Ekkor lakossága nagyszámú magyarral, szlovákkal, bunyeváccal és más népekkel gyarapodott.

19. század

1848-ban az úrbéri viszonyok megszüntetésével erőteljes gazdasági és társadalmi fejlődés kezdődött. A bécsi kamarilla Ada határában igen nagy földterülettel (legelő és szántó) rendelkezett, amelyet az 1879-ben kiadott egyezmény értelmében a város polgárai megszerezhettek. A földosztás azonban visszaélésekre adott lehetőséget és csak azok jutottak földhöz akik már régebben is rendelkeztek vele. A nincstelenek kimaradtak a legelők felosztásából, ami nem kis elégedetlenséget váltott ki soraikban, viszont a földosztásnak ez a módja a község határában serkentette a tanyák kialakulását.

A gazdasági fejlődés a XIX. század folyamán indul el, és 1836-ban már mezővárosi rangot és címert is kapott. Az első iskolát 1703-ban alapította a pravoszláv egyház, 1760-ban pedig a római katolikus egyház hozott létre iskolát és plébániát, majd 1795-ben temploma épült. 1885-ben megalakult a mai Szerbia területén az egyik legrégibb mezőgazdasági iskola.

1870-ben megváltotta magát a földesúri terhek alól.

A század közepén a város már saját gyógyszertárral rendelkezett, sőt egy kis kórházat is létrehoztak. Ugyanebben az időszakban kezdi meg működését a posta és a távirda. 1889-ben eléri a vasút, 1908-ra pedig már saját áramfejlesztővel rendelkezik.

20. század

A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Zentai járásához tartozott, 1918-tól az SzHSz királyság része lett.

1941-ben ismét Magyarországhoz került egészen 1944-ig.

Adát 1944. október 8-án "szabadította" fel a Vörös Hadsereg. Itt is megalakult a Népfelszabadító Bizottság helyi szervezete. Az oroszok megérkezése előtt azonban már 200 embert foglyul ejtettek, akik közül 16-ot rögtön kivégeztek, a megmaradottakat éheztették és kínozták. Az adai áldozatok száma kb. 30 fő lehetett.

Jelenkor

A község területén jelentős a mezőgazdaság és a magánipar. A kisüzemi gazdaság termelőkapacitása és munkaereje hagyományosan erős. Magániparában ismert az öntözőrendszeres mezőgazdaság, faipar és a gépipar (szerszámgépgyártás: Potisje Holding).

Ada kedvező földrajzi fekvésének köszönve vadászati-, halászati- és sport-turizmust is szervez. A disznótorok és a fogatos kocsikázás mellett lóversenyeket is rendeznek itt. Az Adára érkező megtekintheti a pravoszláv templomot, melynek oltárképeit Novak Radonjić képzőművész és irodalmár festette. Továbbá megtekinthető az adai születésű nyelvész, Szarvas Gábor (1832-1893) mellszobra is.