Topolya a Vajdaságban, Bácska középső részén helyezkedik el, az Észak-Bácskai körzetben. Északon a szabadkai, északkeleten a zentai, keleten az adai, délkeleten a becsei, délen a kishegyesi, délnyugaton a kúlai és nyugaton a zombori községgel határos. Szabadkától 32 km-re délre, Zentától és Becsétől kb. 40 km-re északnyugatra, Zombortól 45 km-re keletre és Újvidéktől 69 km-re északra helyezkedik el.

A topolyai község majdnem egész területén a löszfelszín dominál, amit patakok és völgyek szelnek át, így a talaj rendkívül termékeny. A községben 4 mesterséges tó található: a Zobnaticai, a Pannóniai, a Krivajai és a Svetićevói.

Lakossága

• 1948: 14.051
• 1953: 14.322
• 1961: 15.184
• 1971: 16.056
• 1981: 17.027
• 1991-ben16.704 lakosa volt, 11.176 magyar, 3097 szerb, 429 montenegrói
• 2002-ben 16.171 lakosa volt, közülük 9582 magyar, 4699 szerb, 426 montenegrói, 376 jugo., 170 horvát

Nevének eredete

A mai elnevezés első írásos említése XVII. századból való Topolay és Topoly néven. Az elnevezés feltehetően onnan ered, hogy a mocsaras, lápos terepen sok volt a nyárfa, amit szerbül topoljnak neveznek.

A XV. századtól (1463.) a XVII. század közepéig (1655.) ötféle néven említik a települést:

• Fybaych (1462., 1485., 1520/22)
• Kis-Bajsa vagy Kis-Baysa (1570., 1578., 1580/82, 1590/91)
• Gdisch Baischa (1589., 1639.)
• Topolay (1655.)
• Topoly (1665.)

A Fybaych név abban a korban keletkezett, amikor a lakosság magyar volt. Fybaychal azonos elnevezés lenne Kis-Bajsa is, amit a betelepülő szlávság az itt élő magyaroktól vett át. Ezt a nevet a Fybaychot lakó őslakosság eltűnése után is használták. A XVI. és XVII. század fordulóján gdisch Baischa formában jelentkezik, bár lehetséges, hogy csak a latin-német írásmódnak köszönhető ez az alaki változás. Ebben az az érdekes, hogy bár a környékbeli lakosság többsége évtizedek óta délszláv, mégis a falu magyar néven ismert.

Ha figyelembe vesszük Benlich püspök feljegyzéseit, akkor elképzelhető, hogy a felvidéki hajdúk egyik támadása során pusztult el gdisch Baischa. Lakóit a magyar végvári vitézek vagy magukkal vitték, vagy örökre elmenekültek. A törökök az elmenekült lakosság helyére újabb (délszláv) lakosokat telepítettek. Ezután Topolya néven jegyzik a továbbiakban nem csak a török, hanem a magyar-osztrák oldalon is.
Minderre valószínűleg 1650. és 1655. között került sor, mivel a rendkívül részletes, 1650-es török defter nem említi a helységet, míg 1655-ben Wesselényi Ádám gróf a már létező Topolayt kapja birtokul.

Története

Topolya mezőváros a Duna-Tisza vidék déli, a valamikori Bács-Bodrog vármegye középső, a mai Bácska északi részén helyezkedik el. E fontos földrajzi helyzetének köszönhetőleg már az őskorban is lakott volt. A helyi téglagyárnál 6-7 méter mélységben a régészek, megszenesedett famaradványokat találtak, amely egy őskori vadásztanya lenyomataként maradt hátra. Az ún. Méhészek völgyében szarmata, avar és magyar temető, illetve településmaradványok kerültek elő. Ettől a helytől nem messze áll Pusztatemplom dombja, amelyen egykor középkori templom állt.

15.-16. század

Az első írásos emlék 1462-ből származik, amikor is Mátyás király édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek több települést ajándékozott, köztük Fibaychot, a mai Topolyát is.

A török vész elsodorta ezt a magyar falut is, helyette egy kisebb település született a város mai területén. Ezt a helységet emlegetik az 1580-as, 1582-es, 1590-es török defterek 21, illetve 23 adózó házzal. Ekkor jelentkezik először a mai elnevezés is.
1543-ban a kalocsai érsekség dézsmalajstroma Topola nevet említ, majd 1655, illetve 1665-ben olvasható ismét ez a név Szelepcsényi György érsek összeírásában.

A török után

A bécsi háború idején az osztrák hadvezetés a frissen visszafoglalt területekről akarta élelmezni hadseregét. Így 1686-ban Topolyára is hadiadót vetettek ki, amely évi 220 mérő búzát, 24 marhát és 1200 forintot tett ki. Ez az adómennyiség arra utal, hogy a környék legnagyobb települése lehetett.

A Rákóczi-szabadságharc idején a szerbek és kurucok 1704-ben elpusztították az egész környéket, köztük Topolyát is.

1731-ben már csak pusztaként említik, amely 1740-ig a péterváradi sáncokhoz tartozott.

Az újjáéledés

Grassalkovich Antal kamarai elnök Bács-Bodrog vármegye telepítésekor Topolya-pusztát az elsők között jelöli ki, és 1750-ben, Csicsovszki Ferenc (később Csizovszki) szabados vezetése alatt megindult a betelepítés. A Felvidékről érkező mintegy 200 magyar és szlovák család nem jobbágyként, hanem szerződéses lakosként érkezett ide. A vármegyei adó alól 4, a kamarai adó alól 2 évre, míg a papi tized és a kerti dézsma alól örök időkre felszabadították őket. A kamara megfelelő mennyiségű épületfával is ellátta új alattvalóit. Az élet mégis nehezen indult el. Az állam által biztosított vetőbúza, bár szépen szaporodott, veszendőbe ment, mert 1753-ban Csupor Ádám ménese legázolta a termést. Ez évekig tartó nélkülözést okozott.

1756-ban a vármegye részéről Topolya magyar falu 600 forint adóval volt megterhelve. Az 1768. évi kamarai mappa szerint Topolyán 182 róm. kat. magyar és tót család lakott.

A település azonban lassan talpra állt. 1772-ben megszerezte a szomszédos Emusics-pusztát. 1792-ben pénzen megváltották a rájuk rótt robotot. Az igazi fellendülés azonban a Kray családdal kezdődött.
Báró Kray Pál a napóleoni háborúkban elért sikereiért (az európai hadvezérek közül csak neki sikerült megvernie Napóleont) 1803-ban mezővárosi rangot biztosított a település számára. - A Krayak szívvel-lélekkel topolyaiak. Támogatták a város fellendülését, palotát építtetnek, megvetik a híres topolyai park alapjait, telivér lovaik, kiváló agaraik országszerte híresek voltak.

Ipara ekkor szépen virágzott; céhei, a kovácsok, szűcsök 1815-ben kaptak szabadalmat. 1805-ben 650 ház és 4000 lakos volt Topolyán. Még ugyanez évben Kray Pál halála után, fia Ferenc utána járt, hogy Topolya mezőváros lehessen, évi három országos vásárral, amit a vármegye is pártolt, mire azután 1806-ban Topolya csakugyan mezővárossá lett.

19. század

1849. január 30.-án a szerb szerviánus hadak kifosztották a Kray-kastélyt és Topolyát, kioltva sok magyar életét. A város részben a tűz martaléka, részben a rablás áldozata lett. A szerbek az utolsó Krayt elfogták és Temesvárra vitték fogságba. Halála után veje: gróf Zichy János lett a topolyai birtok ura 1852-ben.

A település lassan magához tért. 1888-ban felújították az 1764-ben épült római katolikus templomot. Bár a felújítás jól sikerült, a régi épület nem bírta sokáig. Ezt látva a város vezetősége és az egyház, új templom építéséhez fogott. Így készült el a magyarság egyik legnagyobb katolikus szentélye (5000 ember befogadására alkalmas), amelyet 1905. júliusában avattak fel.

Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia születése újabb lendületet adott a fejlődésnek. Megkezdődött a polgáriasodás és az iparosodás. A helybeli ipar fellegvára a malomipar lett. A sok szélmalom mellett megjelentek a gőz-, majd a hengermalmok.

A város másik ipari büszkesége a nyomdászat volt. Szabadka és Zombor után itt működött Bácska harmadik nyomdája. Itt készültek a mezőváros lapjai, a Topolya és Vidéke és a Bácstopolyai Hírlap.
Ez időkben Topolya leghíresebb és legmarkánsabb egyénisége dr. Hadzsy János volt, aki nem csak orvosként, hanem tűzoltóparancsnokként is ismertté vált. Neki köszönhető az Önkéntes Tűzoltó Testület, több artézi kút és fürdő létesítése.

1904-ben miniszteri rendelettel a Bácstopolya nevet Topolyára változtatják, Emusics-puszta a továbbiakban Emőd-puszta néven szerepel. 1906. április 19-én nagy tűzvész pusztított, a lángok martalékává lett a város nagyobb része.

20. század - a két világháború

1918-ban új fejezet indult Topolya történetében, amikor francia fedezet alatt bevonultak a szerb csapatok, és az SZHSZ királysághoz csatolták.

A város másik templomát, a pravoszláv templomot a jugoszláv időkben, 1940-ben adták át a hívőknek.

1941. áprilisában a magyar hadsereg pár nap alatt visszafoglalta egész Bácskát. Az újabb magyar korszak nem tartott sokáig. 1944. október 18-án az előretörő szovjet csapatoktól támogatva, partizánok foglalták el Topolyát.
A szovjet erők bevonulását követően a partizánok októberben és novemberben leszámoltak az itt élő magyarsággal. A foglyokat az iskola épületében őrizték. Kihallgatták és bántalmazták őket. Eleinte a hozzátartozók látogathatták a rabokat, később ezt megtiltották. A véres terror november 14.-én tetőpontjára hágott. Több mint egy tucat tömegsír fedi az eltűnteket, akiknek száma a mai napig ismeretlen. Eddig 68 nevet sikerült felkutatni.

A 20. század második fele

A II. világháborút követően Topolya fejlődése gyökeresen új irányba terelődött. Az 1960-as, 1970-es és 1980-as évek látványos építkezést és erőteljes iparosodást hoztak. A gyárak árnyékában a mezőgazdaság megtartotta domináns szerepét. Ez a fejlődés, hibái ellenére, a város felemelkedéséhez vezetett.

Az 1990-es évek mindent elsöpörve, több mint egy évtizedre visszavették a vidéket a fejlődésben. A fiatalok egy része külföldre távozott. A gyáripar tönkrement és elszegényedett. A mezőgazdaságot kifosztották. Végül a népakarat elsöpörte a rendszert és a gátlástalan nacionalizmust, s a talpra állás csak a kezdeteknél tart.